A cementes talajkezelés, talajstabilizálás a talajhoz adagolt cementtel és ahol szükséges, másodlagos alapanyaggal készített talajkeverék, amely két típust foglal magában, a cementtel stabilizált talajt és a cementtel szilárdított talajt.

Létezik továbbá egy harmadik kategória is, melynek megnevezése a cementtel javított talaj, és amit ma még talán a leginkább alkalmaznak. Ennél a változatnál elsődleges szempont, hogy a fölmunka építésénél az építési terület járható, továbbépíthető legyen a kellő teherbírás minél gyorsabb biztosításával.

A talajjavítások esetén a kötőanyag adagolási mennyiségét és a beavatkozás mélységét az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján célszerű meghatározni, mely aztán próbaszakasz létesítéssel ellenőrizhető, pontosítható. A próbaszakaszon az előzetesen elvégzett talajazonosító vizsgálatok eredményei alapján különböző kötőanyag-tartalommal és/vagy rétegvastagsággal kell rész-szakaszokat létesíteni, majd az azokon elvégzett teherbírás- és tömörség vizsgálatok eredményei alapján kiválasztani a végleges technológiai megoldást. A kiválasztás szempontja célszerűen az elvárt értékek teljesüléséhez szükséges minimális adagolási mennyiség és rétegvastagság.

A cementtel kezelt talajok körébe tartozik azoknak a finomszemcsés talajoknak a használata is, amelyeket előkezelnek mésszel, hogy ezt követően lehetővé váljék a cementes kezelés.

Az előre tervezett beavatkozások körébe tartozó cementtel stabilizált talaj és cementtel szilárdított talaj esetén a jellemző különbség, hogy az első esetben a fő tervezési paraméter a megfelelő CBR% (Californian Bearing Ratio) érték elérése, míg a második esetben a tervezés a kezelt talajt egyirányú nyomószilárdság, vagy a húzószilárdság és rugalmassági modulus közvetlen mérésével történik.